Galagonyát festeni érdekes kihívás volt... a színe, formája, egyszerű tökéletessége már régóta vonzott. Gyerekkoromtól figyelem és szeretem az apró vörös bogyókkal teli bokrokat, melyek ősszel és télen ünnepi díszbe öltöztetik a réteket, erdőket. Szülőfalum egyik szimbóluma is lehetne - a híres vadkörtefánk és a kökény mellett.

    Galagonya

    Méret: 60x90cm
    Technika: vászon-akril
    Magántulajdonban

    Az alkotás folyamatáról kérdeztetek többen: hogyan indul, hogyan alakul, hogyan jut el a téma az üres vászontól a kész képig… Azt hiszem, mindez lélekben dől el. Rajongva szeretem a természetet - a fákat, virágokat, égboltot, holdat, csillagokat, felhőket, naplementéket és hajnalokat, az égi jelenségeket, minden fűszálat. És rajongva szeretem a színeket - az élénk és visszafogott árnyalatok játékát, a harmóniákat és kontrasztokat, a fényes csillogásokat és a matt mélységeket. Sok időt töltök a természetben, és sétáim során megakad a szemem minden szépen. Megfigyelem, kianalizálom a formákat, szinte egyfolytában alkotok gondolatban. És abban a pillanatban, amikor körvonalazódik a fejemben a téma, már azonnal látom magam előtt a színvilágát, hangulatát is. Ekkor jön a rend megteremtése: körök, körívek, gömbök szabályos formáiba illesztek mindent. Amikor leülök festeni, a fejemben már készen áll a kép. Ami ezután következik, az egy több hetes szigorú, józan kivetítése ennek a gondolataimban lebegő forma- és színvilágnak a vászonra. Hoztam egy kis ízelítőt mindebből a galagonyák témakörén keresztül…

„A művészet a remény legszebb megnyilvánulása.”

Összevágtam pár galagonyás fotót a nemrégiben elkészült kép részleteivel - összehasonlításként, érdekességként.