"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki." Elkezdtek potyogni a gesztenyék... Szeretem az őszt.
Gesztenyék
Méret: 80x80cm
Technika: vászon-akril
Ár: 550 €
Számomra a vadgesztenye egy apró, gömbölyű „emlékhordozó”. Amikor a tenyerembe veszem és megérzem felületének hűvös simaságát, szinte gombnyomásra ütik fel a fejüket emlékek százai a lelkemben. Fontos szerepet tölt be a mindennapjaimban, végigkíséri az útjaimat, útkereséseimet. Sosem tudom megállni, hogy ne hajoljak le érte, ha elhaladok mellette az őszi utcán - minden zsebemben van legalább kettő-három, egész éven át, különböző évjáratokból. Kislány koromban egy park mellett laktunk, aktív szereplői voltak a gesztenyefák a napjaimnak. És később is… Az első festményeim egyike gesztenyéket ábrázolt. Sokáig váratott magára ez a kép, talán épp ezért.
A kép alakulása
Alakulnak, készülnek, gömbölyödnek a gesztenyék.... Lefotóztam a festményt a munkafolyamat jelentősebb fázisaiban, érdekes követni és megfigyelni, hogyan telik be lassan a vászon
Vissza a galériába
