Sokat tanultam a széltől az elmúlt hétvégén. A zombori udvarunk tele van nagy fákkal: cseresznyével, sárgabarackkal, dióval, ginkgóval, gesztenyével, magnóliával, platánnal, akáccal. Hosszabb nagyvárosi időszakok után mindig nagyon várom, hogy újra átéljem ott a természet közelségét, hogy kimehessek a szabadba, kertészkedhessek, végezzem a kinti munkáimat…. főleg ilyenkor, ősszel. Sokáig váratott magára a kertészkedős hétvégém, pedig idén októberben különösen vágytam rá. Végre elérkezett. Korán keltem, tele lendülettel és türelmetlenséggel. Összegereblyéztem a lehullott leveleket a fűről, rendbe tettem a virágoskerteket, ástam, metszettem.

    Október

    Méret: 90x90cm
    Technika: vászon-akril
    Ár: 195 000 Ft

    De mielőtt elégedetten végignézhettem volna a munkám eredményén, hirtelen feltàmadt a szél, s ezer sárga levelet fújt le a fákról a fűre, kertre, bokrokra, virágokra.. Csak néztem tehetetlenül, majd nagy lendülettel újra hozzáláttam – „hát velem aztán nem fog kipackázni a szél” jelszóval. De a szél bizony kipackázott velem – sőt, tréfát űzött a rendszerető lelkemmel. Mintha kivárta volna a kellő pillanatot, akkor kerekedett fel újra, amikor már kis híján befejeztem a söprögetést. Eltűnődtem ezen.. talán tanítani szeretne.. vagy üzenni valami fontosat. Valami olyasmit, hogy nem tudjuk folyton megváltani a világot. Az örökös küzdelem elvonja az energiánkat, de alapjaiban mégsem változtatja meg a mindennapjainkat. Néha alázat kell, belenyugvás. Néha fejet kell hajtani a Sors előtt. Utat engedni a szélnek, esőnek, viharnak… és a lehulló levelek játékában gyönyörködni az elkeseredett „rendcsinálás” helyett.

Október…

Azt hiszem, semmi nem jellemezhetné jobban az évnek ezt az időszakát, mint a színes, lehulló falevelek. A fák sárgás-vöröses lombjai között átszűrődő napfény lenyűgöző és mesebeli, szinte lehetetlen betelni a látványával. S ahogy az őszi levelek táncolnak a szélben, az valami egészen lélekemelő érzés. Tanulni lehet tőlük: könnyed elengedést, alázatot... csöndes belenyugvást a megváltozhatatlanba és visszahozhatatlanba. Minden ősz azt üzeni: utat kell engedni a szélnek, esőnek, viharnak… mindannak, amin nem tudunk változtatni. Az értelmetlen küzdelmek helyett gyönyörködjünk inkább a lehulló színes levelek önfeledt játékában, a múlton való merengés és szomorkodás helyett teljes szívvel éljük meg, éljük át a jelent!