Sokat tanultam a széltől az elmúlt hétvégén. A zombori udvarunk tele van nagy fákkal: cseresznyével, sárgabarackkal, dióval, ginkgóval, gesztenyével, magnóliával, platánnal, akáccal. Hosszabb nagyvárosi időszakok után mindig nagyon várom, hogy újra átéljem ott a természet közelségét, hogy kimehessek a szabadba, kertészkedhessek, végezzem a kinti munkáimat…. főleg ilyenkor, ősszel. Sokáig váratott magára a kertészkedős hétvégém, pedig idén októberben különösen vágytam rá. Végre elérkezett. Korán keltem, tele lendülettel és türelmetlenséggel. Összegereblyéztem a lehullott leveleket a fűről, rendbe tettem a virágoskerteket, ástam, metszettem.
Október
Méret: 90x90cm
Technika: vászon-akril
Ár: 600 €
De mielőtt elégedetten végignézhettem volna a munkám eredményén, hirtelen feltàmadt a szél, s ezer sárga levelet fújt le a fákról a fűre, kertre, bokrokra, virágokra.. Csak néztem tehetetlenül, majd nagy lendülettel újra hozzáláttam – „hát velem aztán nem fog kipackázni a szél” jelszóval. De a szél bizony kipackázott velem – sőt, tréfát űzött a rendszerető lelkemmel. Mintha kivárta volna a kellő pillanatot, akkor kerekedett fel újra, amikor már kis híján befejeztem a söprögetést. Eltűnődtem ezen.. talán tanítani szeretne.. vagy üzenni valami fontosat. Valami olyasmit, hogy nem tudjuk folyton megváltani a világot. Az örökös küzdelem elvonja az energiánkat, de alapjaiban mégsem változtatja meg a mindennapjainkat. Néha alázat kell, belenyugvás. Néha fejet kell hajtani a Sors előtt. Utat engedni a szélnek, esőnek, viharnak… és a lehulló levelek játékában gyönyörködni az elkeseredett „rendcsinálás” helyett.
Kiállításon...
