Őszi erdőt festek… A fák sárgás-vöröses lombjai között átszűrődő napsütés lenyűgöző és mesebeli, szinte lehetetlen betelni a látványával. S ahogy az őszi levelek táncolnak a szélben, az valami egészen lélekemelő...

    Őszi erdő

    Méret: 100x80cm
    Technika: vászon-akril
    Magántulajdonban

    Nagyon szeretem figyelni, nyomon követni az ősz érkezésének minden apró mozzanatát. Hétvégéről hétvégére kimegyek ilyenkor a természetbe. Sétálok az erdőben, követem a sárgás-barnás-vöröses árnyalatok térhódítását. Ami messziről még zöldnek tűnik, az közelebbről nézve egyre bágyadtabb, erőtlenebb, fakóbb. A szeptember végi fák között sétálgatva folyton azon gondolkodom, milyen sokat lehet tanulni az ősztől: könnyed elengedést, alázatot, csöndes belenyugvást a megváltozhatatlanba és visszahozhatatlanba. A sárguló lombok azt üzenik: utat kell engedni a szélnek, esőnek, viharnak… mindannak, amin nem tudunk változtatni. A nyár tovatűnésén való szomorkodás helyett gyönyörködjünk inkább a lehulló színes levelek önfeledt játékában, a múlton való merengés helyett teljes szívvel éljük meg, éljük át a jelent!

Őszi erdő…

Már az első ecsetvonásoknál tudtam, hogy amikor majd elkészül a kép, ki szeretném vinni az őszi erdőbe, és fel szeretnék vele gyalogolni az ezerszínű erdei ösvényen arra a bizonyos visegrádi hegyoldalra… mert abban a környezetben kell készen látnom, ahol a téma ötlete megszületett a gondolataimban. Végig ez hajtott a festés hosszú heteiben: látni és átélni a két világ találkozását. El kell, hogy mondjam: hatalmas érzés volt… élveztem minden percét, pillanatát, mozzanatát. Hoztam Nektek egy kis ízelítőt ebből a feledhetetlen délutánból…