Bárkinek mutattam meg eddig a legújabb festményemet, mindenki rácsodálkozott: más, mint az eddigiek, szokatlan, ismeretlen… de mégis „kőváritündés”. Persze, más - hisz az egész világ megváltozott körülöttünk az elmúlt hetekben. Mintha széttologatták, szétcsúsztatták volna a mindennapjaink építőkockáit, ahogy a festmény kockáin is szétcsúszott a téma.

    Szétcsúszott világunk

    Méret: 80x60cm
    Technika: vászon-akril
    Ár: 450 €

    Tavasz van, de mégis minden másképp működik, mint az eddigi tavaszokon. A fák leveleket hajtanak, éled a természet, mégsem érezzük ugyanolyannak, mint tavaly ilyenkor. Borús felhők közt látjuk a jövőt, irreális és beszabályozott minden, szokatlan ez az új helyzet. És lépten-nyomon felvetődik a Nagy Kérdés: ha visszatologatjuk a kockákat az eredeti helyükre, vajon összeáll-e sértetlenül a teljes kép? Visszaáll-e a régi rendbe a világunk? Szeretném-e visszaállítani azt a régit, vagy áttologatnék inkább egy-két kockát új helyre, hogy élhetőbbé és szebbé váljon? Egy csomó kérdés fogalmazódik meg bennem a téma kapcsán…

Szétcsúszott világunk...

Szorgosan kezdtem a mai napot, hisz utolsó ecsetvonásokhoz érkeztem egy rendhagyó festményen, amivel majd a jövő héten szeretnélek Benneteket közelebbről megismertetni. Írni is fogok róla, van mit: belefestettem mindent, ami az utóbbi hetekben történt a világgal s velem, ami foglalkoztatott, ami szétcsúszott, átalakult. Fura kettősségben élem meg a napokat mostanában - egész biztosan hasonlóan éreztek Ti is. Nagyon tavasz van, virágok és napsütés mindenütt, a kedvenc időszakom lenne az április, de közben itt lebeg a fejem felett ez a szörnyű, irreális, bizonytalan új világ. Igyekszem a tavasszal és a virágokkal foglalkozni inkább… mert a szép színek és az optimista gondolatok jókedvet és erőt adnak.