Szőlőt festek, s közben a nagyszüleimre emlékezem. Az örökké pirospozsgás és vidám nagyapámra, aki élt-halt a szőlőért, a jó borért. Tisztelte és becsülte az ehhez kapcsolódó tevékenységek mozzanatait, az egész évet a jó termésnek, a jó bornak szentelte, minden mást alávetett e számára szent dolognak...

    Szőlő

    Méret: 60x60cm
    Technika: vászon-akril
    Magántulajdonban

    ... És látom magam előtt a nagymamámat is, aki csöndesen és alázatosan tiszteletben tartotta mindezt, vállvetve dolgozott a földeken, a család összetartójaként ott volt mindenütt, ahol szükség volt rá. A háta teljesen meggörnyedt a sok fizikai munkától, de a tekintete mindvégig tele volt élettel, kitartással és nem lankadó lendülettel. A házuk udvarán volt egy szőlőlugas, azóta sem láttam sehol annál szebbet... Kislány koromban sokat játszottam a szőlőfürtök alatt, s ha az ég felé néztem, csodáltam a sok gyönyörű zöld árnyalatot, amit a szemeken átcsillanó napfény varázsolt elém. Ezt a látványt próbálom megörökíteni most újra a festővásznon…

Szőlő… karácsony ...

Talán picit szokatlannak találjátok, hogy én, aki egyébként sosem tudok olyan képet festeni, ami nem illeszkedik teljes egészében az aktuális évszak és a természet hangulatához, karácsony előtti hetekben mégis szőlőt festettem.... Ennek a tettemnek nyomós oka van: e festménynek épp most jött el az ideje. Számomra a szőlőlugas a családot szimbolizálja, a gyökereink tiszteletét, a szülők és nagyszülők emlékének ápolását, a testvéri szeretetet, és az összetartást, összetartozást. A karácsony is erről szól a szívünk legmélyén.