Minden hétvégén kimegyek a természetbe barangolni, szinte már lételememmé vált ez a tevékenység az elmúlt sok év alatt. Nem riaszt vissza semmi, mert szükségem van ezekre a találkozásokra ahhoz, hogy alkotni tudjak. És a természet mindig megjutalmaz: nagylelkűen osztogatja az ajándékait, csak fogékonynak kell lenni rá, észrevenni, befogadni. Át kell élni az arcomra hulló hópelyheket, látni közelről a zúzmara csodálatos formáit. Figyelni a köd szürkéből aranyba forduló árnyalatait, amikor a ködhatárhoz közeledve átvilágítja a napsütés. Nézni a gomolygó felhőket, ahogy pillanatok alatt átformálják az időjárást. Tehetetlenül állni a hegytetőn, amikor elered az eső, majd nevetve bőrig ázni minden menedéktől távol. Vagy gyerek módra örvendezni, ha szállingózni kezd a hó. Megtapasztalni a sárba tapadó bakancs érzését, és a vacogást, amikor hirtelen beáramlik napnyugta után a dermesztő hideg a hegyek közé.
Tél a Pilisben
Méret: 80x60cm
Technika: vászon-akril
Ár: 450 €
Átélni a naplementét egy meredek sziklán ülve, a hátizsákban vitt forró kávét kortyolgatva, közben bámulni a mélységet és a porszemmé zsugorodott világot magam alatt. Majd a Hold fényében bandukolni lefelé a lejtőkön, miközben a tájra rátelepszik a sötétség… Estig sorolhatnám az élményeket, érzéseket, tapasztalatokat, amelyeket a természet közelségétől kaptam. Mindezt az élményanyagot képekké gyúrom magamban. A tájat nézve folyamatosan festek gondolatban. Megjelenik a szemem előtt a téma, és elkezdem tervezni a kép színeit, formáit. Ez mindig egy hosszú folyamat, sok legyalogolt kilométer, emelkedő, lejtő, kapaszkodás, ereszkedés, süvítő szél és csikorgó hideg gyúrja össze képpé. És rengeteg apró öröm, élmény, pillanat teszi fényessé és befejezetté a fejemben. A képzeletbeli kép végül a műteremben alakul át valós festménnyé. Így alkotunk a természettel mi ketten. Készült egy festmény az elmúlt hónapok havas, ködös, zúzmarás barangolásainak összegzéseként.
Kép a falon...
