A legtöbb festményemtől eltérően nem egy szép látvány vagy impresszió ihlette, hanem egy történet. Idén 100 éve mutatták be először Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját. Az évforduló kapcsán kezembe került az opera története és cselekménye, amire a régi iskolás évekből halványan emlékeztem ugyan, de az értelme, mondanivalója, mélysége csak most teljesedett ki bennem igazán, felnőttként. Elkezdtem gondolkodni a történeten, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy teljesen magával ragadott és magához vonzott. Az idősödő férfi és a fiatal lány szerelmének tragédiája kapcsán párkapcsolatok, szerelmek útelágazásai és válságai jutottak eszembe, s fejtegettem, mi a jó:

    Titkos kert

    Méret: 80x80cm
    Technika: vászon-akril
    Ár: 175 000 Ft

    ... tudni mindent a másikról – akár árkon és bokron át, vagy pedig megelégedni a felületes széppel, és nem boncolgatni a múltat, a fájó dolgokat, inkább élni boldogan a jelenben. A fiatal Judit mindent feladott a az idősödő hercegért: szülőket, vőlegényt, egzisztenciát. Vele ment a palotájába, egy szép és teljes élet reményében. A herceg is mindent neki ígért, csak egyetlen kérése volt cserébe: ne nyissa ki az egymás mellett sorakozó hét ajtót. Az ajtók a herceg lelkét szimbolizálják - a múltját, a régi szerelmeit, feleségeit, titkait, az élete során elkövetett rossz tetteit. Azonban minél jobban kérlelte, a lány annál makacsabb lett: mindent tudni akart, mindent látni akart. Ez a türelmetlen kíváncsiság lett végül a szerelmük veszte: miután az utolsó ajtó is kinyílt, Juditot magukkal sodorták a régi hitvesek, a régi emlékek, a vér és öldöklés szele, a féltékenység. Ez lett a tragédiájuk, ezért nem lettek egymáséi. Ami maradt nekik, az az üresség és a végleges magány…. pedig akár boldogok is lehettek volna, ha megelégedtek volna annyival, ami adatott nekik… ami idővel, türelemmel akár MINDENNÉ teljesedhetett volna ki közöttük.

Titkos kert

A titkos kert – ezt a címet adtam a festménynek. A palota sötét aulájából hirtelen kitáruló negyedik ajtó egy gyönyörű kertre néz, ami telis-tele van buján zöldellő fákkal, bokrokkal, élettől csattanó virágokkal. A kert a herceg emlékeit jeleníti meg. Minden szép és tökéletes első ránézésre, de ahogy egyre közelebb lépünk, látszik, hogy a virágok, a levelek és a föld véresek. A herceg lelke a régi kapcsolataiban formálódott olyanná, amilyen lett… jellemének jelenlegi állapota a múltjának következménye… magában hordozza a régi emlékeit, kapcsolatait, sérelmeit, sebeit… s mindez óhatatlanul, végérvényesen kihat a jelenre, a jelenlegi kapcsolatára is. A virágok virulnak, de a vércseppeket nem lehet lemosni róluk. A lelkünk olyan, mint egy titkos kert... Ezt a pillanatot festettem meg, mivel nagyon mélyen megérintett a mondanivalója.

 

Vissza a galériába

Titkos kert…

...